Mindez azonban nem elsősorban a jó lobbinak vagy a szervezők akaratának következménye, hanem Erdély egyes helyeinek gyalázatos állapotú infrastruktúrájának. A túra eredetileg tervezett szakasza ugyanis a Margitta - Berettyószéplak - Zilah - Kolozsvár útvonalon haladt volna, ám a Margitta - Szilágy megye határa közötti útszakasz katasztrofális helyzete miatt a szervezők kénytelenek voltak útvonalat változtatni. Ráadásul a Kolozsvárt érintő szakaszban a kolozsvári önkormányzat nem volt partner, ezért a túra egész Kolozs megyét elkerüli.
Hétfő délelőtt a 122 főből álló mezőny Piskoltnál lépte át Szatmár megye határát, majd Nagykárolyon áthaladva kevéssel dél után érkezett meg Szatmárnémetibe. A megyeközpontban áthaladt a Károlyi úton, a Decebal-hídon kelt át a Szamoson, majd a Batizi úton hagyta el a várost. Batiz, Sárközújlak, Józsefháza, Apa volt a versenyzők útja, majd 168 kilométer megtétele után az első szakaszt Nagybányán fejezték be.
A prológon az ukrán Mihajlo Konorjenko volt a leggyorsabb és ő vezette a mezőnyt Szatmárnémetiben is. Érdekesség, hogy a versenyzők között ott van a Román Kerékpár Szövetség nemrégiben kinevezett elnöke, a paralimpiai bajnok Novák Eduárd is. Az őt soraiban tudó tusnádi csapat mellett további két román egyesület (Bukaresti Dinamo, Petrolul Ploiesti) valamint a román válogatott állt rajthoz. Ezen kívül két olasz valamint egy-egy ukrán, bolgár, magyar, szerb, görög, moldáv, argentin, német és ecuadori csapat alkotja a mezőnyt.
A körverseny teljes hossza 1304 kilométer, összdíjazása pedig 80.000 lej - a győztes 10.000 lejjel lesz gazdagabb.
A román kerékpáros körversenyt a Tour de France mintájára 1934-ben szervezte meg első alkalommal a Román Kerékpár-szövetség valamint a Sportul Zilnic napilap. Az 1903-ban életre hívott francia körverseny valamint Belgium (1906), Hollandia (1909), Bulgária (1924), Magyarország (1925) és Lengyelország (1928) után Románia lett a hetedik ország, amely saját körversenyt szervezett.